-Hogyan és mikor kerültél az RTL Klubhoz?

-’98 májusában volt a vízilabda EK-döntő, egy Olimpiakosz-Pireusz mérkőzés, amiről egy akkori RTL Klub-os műsor készített anyagot. Engem kértek fel, hogy szerkesszem meg, csináljam meg a riportokat és, hogy közvetítsem is le. Én ekkor még az MTV-nél dolgoztam, de ott éppen megszűnni készültek az élő közvetítések. Ezután fogadtam el az RTL Klub ajánlatát.

-Mindig is focimeccseket szerettél volna közvetíteni?

-Az igazat megvallva nem a labdarúgás a kedvenc sportágam, nálam a vízilabda és a hoki a nyerő. De így alakult.

-Volt már olyan, hogy te késtél el egy meccsről? 

-Életem első közvetítése a PSG-Újpest UEFA mérkőzés volt, ahol akadt egy kis problémánk. Tudniillik mi már órákkal a kezdés előtt megérkeztünk a helyszínre, a PSG irodájában viszont azt mondták, hogy menjünk vissza két óra múlva, úgyis csak akkor nyitják a kapukat. Viszont amikor visszamentünk kiderült, hogy nem vagyunk rajta a közvetítői listán. Hiába mondogattuk, hogy mi vagyunk a magyar stáb… Gyorsan kerestünk valakit, aki tudott franciául, a kezdésre épp, hogy csak beestünk. Nagyon kínos volt.

-A magyar fociról mi a véleményed?

-Közhelynek számít, hogy a magyar labdarúgás rossz, fényévnyire elmarad a külfölditől. Én viszont mégis azt mondom, hogy nem jó az ha szidjuk és leírjuk a játékosokat, ők is kőkeményen edzenek, küzdenek a sikerért. Csak éppenséggel egy rossz közegben.

-Kedvenc csapataid?

-Fociban egyértelműen a REAC, hiszen rákospalotai vagyok, vízilabdában a BVSC, jéghokiban, pedig a Mannheim a király!!!

Köszönjük Ákosnak, hogy megtisztelt bennünket azzal, hogy eljött erre a Találkozóra, és hogy mesedélutánt tartott nekünk. Zárásként, pedig érdemes megemlítenem ő kiknek is ajánlja a média világát: „Azt hiszem, azoknak tudom ajánlani ezt a gyilkos világot, akik a lehetetlen küldetéseket kedvelik. Rátermettség, elhivatottság és szerencse, ezek a kulcsszavak.”