A parkolóhely felkutatása után nem volt más hátra, minthogy mi, a résztvevők a Danubius Rádió épülete előtt csoportokra osztódjunk, hogy bejussunk az épületbe. Az előcsarnokba érve Nagy Zoltán várt ránk, hogy elkalauzoljon bennünket a rádiózás kacskaringós útjain. Bepillanthattunk a szerkesztőségbe, ahol a hírek születnek, ahol a telefonokat kapkodják föl, és ahová a műsorvezetők lelkesen mosolyognak minden reggel az üvegen keresztül. A sok kérdésünkre természetesen mind választ kaptunk. Közülünk többen is életük álmára akadtak abban az apró szerkesztőségben, és végleg eldőlt: igenis médiával akarnak foglalkozni. Rövid búcsúzkodás után ismét buszra szálltunk és kis késéssel a Maxima szerkesztőségét szállta meg csoportunk fele teljes haderejével. A mi csapatunkat szinte csak lányok alkották. A csillogó szemek mindent elárultak, amikor beléptünk a „boszorkánykonyhába”.  A kiragasztott címlapok, fényképek, újságcikkek sokunkat varázsoltak el. Talán már a szerkesztői székben is elképzeltünk magunkat... Persze minden álom hamar véget ér, ahogyan ez is. Miután jól kibeszéltük, hogy mi hiányzik a női magazinokból és mi az, ami a Maximába ennek ellenére is befér új szerkesztőség várt ránk, a Klub Rádió. Kovács M. Veronika a rádió épülete előtt fogadott minket. Átfogó beszélgetés kezdődött a rádió műsorairól, műsorvezetőiről, a rádiózásról. Később bepillantást nyerhettünk a kisebb-nagyobb stúdiókba, vágószobákba. Figyelemmel kísérhettük, amint kimennek adásba a közlekedési hírek. Bepillanthattunk a technika rejtelmeibe is. Csoporttársaim kézjegye felkerült az aláírásgyűjtő falra, úgyhogy így már senkinek sem lehet kétséges: „Itt jártunk”. Buszunk következő és egyben utolsó állomása a Színes Bulvár Lap szerkesztősége volt. A rövid elméleti ismertető meghallgatása után a szerkesztőség zegzugait jártuk be, hogy megtudjuk mi hol, hogyan és miért készül. Mivel már közeledett a lapzárta, igen lázas munkának lehettünk szemtanúi, de igazán jól éreztük magunkat. A hazafelé vezető úton apró nehézségbe, egy balesetbe botlottunk, így kerülőutat kellett választanunk. Késő este értünk vissza, nagyon fáradtan, de rengeteg felejthetetlen élménnyel. Ha közülünk eddig bárkinek is kétsége lett volna afelől, hogy a médiában meg tudja találni a neki való munkát, akkor ez a pénteki pesti út minden bizonnyal válasszal szolgát neki. A kulcs a kezünkben van, a lehetőség bennünk. Tőlünk függ meg tudjuk-e ragadni az alkalmat és igazán akarjuk-e.