–  Szeretnék feltenni neked pár kérdést, és próbálok nem a hagyományos „miért lettél író”, „miket írsz”, „miért szerepeltél a „Benne leszek a Tv-ben”-ben?” kérdésekkel előhozakodni.

–  Halljuk őket.

–  Először is: Mi az a kérdés amitől már kiütésed van, és a plafonon vagy ha már meghallod?

–  Őszintén?! Nem tudom.

–  Naa, azért valami csak van.

–  Jó, van egy, de ezt nem újságírók szokták megkérdezni, hanem azok az emberek, akikkel az utcán vagy itt-ott összefutok. Ez az volt, hogy hogyan tudtam kibírni ennyi hülye emberrel a Benne leszek a Tv-ben című műsorban.

–  Öltöztettek a felvételeken?

–  Igen, sajnos… teljesen, és néha ez már nagyon zavart. Nem értettem azt, hogy miért kell mindig farmert viselnem.

–  És a zokni???

–  Az a sajátom volt, mert néha sikerült kiharcolnom, hogy a saját ruháim legyenek rajtam.

–  A zokni direkt csak a tv nézőknek szólt, vagy így bármikor összefuthatok veled az utcán is?

–  Ilyen vagyok.

–  Nálunk ezzel divatot teremtettél.

–  Hmmm…

–  Mit gondolsz arról mennyi esélyük van a fiataloknak, akik most szeretnének elindulni a média rögös útján?

–  Mindenkinek mindig mindenhol van esélye, csak határozott céllal kell rendelkezni, és nagyon talpraesettnek kell lenni.

–  Nem telített ez a szakma?

–  Nem hiszem, aki tehetséges annak bármikor van esélye.

–  Jöhet egy magánéleti kérdés?

–  Persze.

–  Mióta vagy együtt a barátnőddel?

–  Egy éve.

–  Feltűnt, hogy egész beszélgetés alatt azt mondtad, hogy a „csajom”. Ez miért van így?

–  Baj?

–  Nem, csak nálunk ezt így már nem szoktuk. Barátom van vagy barátnőm van, nem pasim meg csajom…

–  Ez nálam csak ilyen „lazázás”, és különben is sokkal rövidebb ez a szó, mint mindig kimondani azt, hogy a barátnőm.

–  Köszönöm szépen, hogy válaszolgattál. Sok sikert a munkádhoz és a magánéletben is!!!