Mindig is kíváncsi voltam és vagyok is arra, hogy a különböző médiaszereplők, hogy tudtak eljutni oda, ahol most vannak. Véletlenül-e, a szerencse kegyeltjeként, vagy valami más, hosszabb úton?

Kedves hírszerkesztőnk esetében ez az egész kaland kisgyermekkorban kezdődött, amikor is 10 éves kisfiúként már gyakori hallgatója volt a rádió politikai műsorainak. Azonban ekkor még a buszvezetés volt az álma és azért a képernyő előtt ülve szívesen nyomon követte Frakk kalandjait, ill. a Lolka és Bolkát. Attila orosz-francia szakon végzett egy pesti gimiben.  A középiskolai évek után a Szegedi Tudomány Egyetem akkor induló kommunikáció szakára jelentkezett, történelemmel párosítva. Ezeken a szakokon kívül ugyanis nem érdeklődött más iránt.  Az egyetem elvégzése után rögtön munkába állt, így 95’-ben a Magyar Rádiónál kezdte pályafutását. Dolgozott a Sztár Rádió hírszerkesztőjeként, kis városunk egyik rádiójában vezetett kívánság műsort, no meg persze egy szerelem is fűzte Egerhez. 2003. őszétől működik a Danubius Rádió hírszerkesztőségének vezetőjeként. A rádiózás mellett Szegeden és Pesten is okítja a jövő nagy médiásait. Sajnos a sok munka miatt 5 éve nem jutott el nyaralni és úgy tűnik, most sem tudja kipihenni a munka fáradalmait. Példaképeként említi az általa szelídnek, de határozottnak tartott Horváth Jánost, ill. Balogh Györgyöt. Szakmája árnyoldalairól azt nyilatkozta, hogy távol tartja magát ezektől a dolgoktól, és hírszerkesztő lévén nem nyaggatják az állandó autogramosztással. Munkájának inkább több pozitív oldalát említi. Amit a legjobban szeret benne az az „én csinálom élmény”, ill. a saját tapasztalatok hozzáadása a különböző hírekhez.

Jövőbeli tervei között mindenképp szerepel a család, és természetesen szakmájában is szeretne minél jobb lenni. Személy szerint a legfigyelem-felkeltőbb és legérdekesebb előadást az egyszerű, pesti gyerekből lett médiasztárnak tulajdonítom, akivel öröm volt beszélgetni.