http://www.hevesmegyeihirlap.hu/index.php?apps=cikk&d=2005-12-30&r=245&c=477763

– Ha jól tudom, a vívást egy másfél évvel idősebb fiú kedvéért kezdted el tízéves korodban. A fiú már a múlté, de mégis egész életedben emlékezni fogsz rá, hiszen mi lett volna, ha akkor nem kezded el a vívást? – Valóban egy srác miatt mentem le a Vasasba vívni, hátha több esélyem lesz nála. Végül ottragadtam. Sajnos ma már nem emlékszem a nevére.

– Olimpiai aranyaid is vannak, és ami még fontosabb, egy boldog család vesz körül. Nehéz volt két kisgyermek mellett a sport?
– Sokat edzettem, erősítettem, kondiztam. A családom végig segített, hogy fel tudjak készülni a versenyekre. Az edzőtáborok idején a nagyszülők, a testvérem és a férjem vigyáztak a két Rosszcsontra.

– Milyen tervekkel érkeztél meg Athénba?
– Csapatban érmet, lehetőleg aranyat szerettem volna nyerni. Az egyéni versenyben pedig a legtöbbet szerettem volna kihozni magamból.

– A kislányod kért tőled egy aranyat, és úgy tűnt, mintha a világ legegyszerűbb dolga lett volna ezt teljesíteni.
– Nem egészen így történt. Indulás előtt Csenge lányom átölelt és „vigasztalt”, hogy ezt az olimpiát csak én nyerhetem meg. Nagyon meghatódtam, de megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy sok jó vívó lesz ott, és egy kicsit sem biztos, hogy én nyerek. Szerencsére neki lett igaza.

– Sikerült megvédened a címed. Mire gondoltál a páston?
– A mérkőzés vége felé éreztem, hogy nyerek. A közönség fantasztikus hangulatot varázsolt a pást köré. A dobogóra felállva, a közönség ünneplését hallgatva arra gondoltam, hogy milyen sok embernek sikerült örömet szereznem.

– Mennyiben változott meg az életed kétszeres olimpiai bajnokként?
– Athén után megváltozott néhány dolog fontossági sorrendje az életemben. A gyerekek, a család vette át az első helyet, a vívás hátrébb szorult. Nem edzettem kevesebbet, hanem a sikert és a kudarcot már könnyebben tudtam kezelni. Tudtam, bármi történik is a páston, van egy családom, ahol szükség van rám és szeretnek.

– Pekingből is hozol egy érmet?
– Az, hogy indulok-e Pekingben még egyelőre nyitott kérdés.

– A lányaid is élsportolónak készülnek?
– Örülnék, ha valamit sportolnának, de ez nem jelenti feltétlenül, hogy élsportolók legyenek. Majd ők döntenek a saját sorsukról. Ha sportolni szeretnének, én minden segítséget megadok nekik.