– Melyik a kedvenc dalotok?

– Igazság szerint mindig változnak a „favoritok”, sokszor az éppen legújabb dal a kedvenc, néha pedig egészen régi dalokba szeretünk bele újra.

– Számon tartjátok, hogy mennyi koncertet adtatok az elmúlt időszakban?

– Egészen pontosan meg tudjuk nézni a számítógépben, hogy a „Nem vagyok tökéletes” című lemezünk megjelenése óta hány koncertünk volt, de nem szoktuk számolgatni. Lehet, hogy lassan számot vetünk, hátha közeleg valami jó kis kerek szám.

– A sok koncert rengeteg utazással jár. Nem csoda, ha nagyon sokat vagytok együtt. Hogy bírjátok ki egymást?

– Már nagyon jól összeszoktunk. Kicsit talán közhelyes, de tényleg olyanok vagyunk, mint egy család. Megtanultuk, hogy kinek mi a dilije, amivel nem szabad foglalkozni, és ez fordítva is igaz. Azt is megtanultuk, hogy mivel lehet lelket önteni a másikba, vagy éppen kitől miben lehet segítséget kérni. Ez persze nem volt mindig így, de az összezártság íratlan szabályait ennyi idő alatt már megtanultuk.

– Mennyi időtök van a magánéletre?

– A tavasz, a nyár és az ősz is az aktív koncertezés ideje. Ilyenkor sokat vagyunk úton, néha hetekig, de hát ez a lényeg az egészben: utazni és koncertezni. Sokszor télen sem jobb a helyzet, mert olyankor kiválóan lehet lemezt csinálni, stúdiózni. A párjaink – már akinek van –tudják, hogy nekünk ez a munkánk, és egyben a „másik” szerelmünk is. Eddig komoly probléma nem volt az életmódunk miatt.

– Ki közületek a leghatározottabb?

– A Zanzibarban mindenki jó valamiben. Az évek alatt úgy alakult ki, hogy mindegyikünk a neki legjobban „fekvő” dologgal foglalkozik. Van például zeneszerző, szövegíró, gazdaságis, koordinátor. Tehát a saját dolgaiban a leghatározottabb mindenki. Néha talán túlságosan is. Ilyenkor jól jön, ha a menedzsment a fejünkre koppint.

– A rajongóitokkal hogyan tartjátok a kapcsolatot?

– A levelekre igyekszünk időben válaszolni. Ez persze nem mindig sikerül. A koncertek után általában mindig nyílik rá alkalom, hogy találkozzunk a rajongókkal. Bárkivel szívesen beszélgetünk.

– Sokan megállítanak benneteket az utcán?

– Előfordul, hogy odajönnek hozzánk pár szót beszélgetni vagy aláírást kérni, de gyakran csak sutyorognak vagy mutogatnak az emberek. Kellemetlen esetekben még nem volt részünk.

– Mi adja a dalszövegek ötletét?

– Minden dalnak megvan a külön története. Az összes szöveg velünk megesett dolgokról mesél.

– Induláskor számítottatok akkora sikerre, mint amit elértetek?

– A Zanzibar előtt már több formációban játszottunk, persze többnyire külön zenekarokban, de ismertük egymást, és kisebb-nagyobb eredményeket el is értek a korábbi bandáink is. Igazán akkor kezdett el a próbateremben szikrázni a levegő, amikor a Zanzibart megalakítottuk. Ugyanis mind az öten ugyanazt akartuk.

– Mik a további terveitek?

– Azt szeretnénk, ha még nagyon sok lemezt készítene a zenekar, és még sok ezer kilométert szeretnénk „beletenni” a zenekari buszba. Közös célunk a Zanzibarnak még jó hosszú életet biztosítani. Jó lenne, ha idővel mindenkinek meglenne a biztos családi, érzelmi háttere, mert ez is nagyon fontos. Csak ennyit szeretnénk.