http://www.hevesmegyeihirlap.hu/index.php?apps=cikk&d=2006-02-09&r=249&c=488779

– A sajtó már egy héttel az eredményhirdetés előtt neked kiáltotta ki az Aranylabdát. Elhamarkodottnak vélted a pletykákat, vagy te is biztos voltál a sikerben?

– Először kételkedtem, de ahogy közeledett a nagy nap, már a világ többi részéről is azt lehetett hallani, hogy ez a brazil fiú nyeri meg a rangos kitüntetést. Ez egy kicsit magabiztosabbá tett. Tudtam, hogy rajtam kívül van még olyan focista, aki megérdemelte volna a díjat, de végül én vehettem át.

– A díjátadó napján hogy érezted magad?

– Nagyon izgultam, hiszen nem minden nap lehet részem egy ilyen ünnepségben, de az édesanyám végig mellettem volt, és ő gratulált elsőként.

– Ha már az édesanyádat említetted, beszéljünk egy kicsit a családi életedről. Mint minden brazil fiatalnak, neked is az utcán kellett edződnöd…

– Igen, ez így volt. Akkoriban anyagi gondokkal küszködtünk, hiszen édesapám eltávozása után elég kevés pénzből éltünk. A játékot akkoriban grundfoci szinten űztük a bátyámmal és a barátainkkal.

– Gyakorlatilag akkor kezdődött a pályafutásod, amikor a bátyáddal együtt téged is leszerződtettek a helyi csapatba, mint fiatal tehetséget.

– Ekkor gondoltam először arra, hogy a fociból akár meg is élhetek. Keményen dolgoztam hát, egy jó edző keze alatt.

– Akkor figyelt fel rád a világ, mikor Európába igazoltál, a PSG-be. Hogyan emlékszel a párizsi évekre?

– Franciaország gyönyörű, Párizs pedig az egyik legszebb gyöngyszeme. Csodálatos négy évet tölthettem ott, sokat tanultam, edzettem, és még barátokat is szereztem. Nehezen váltam el a csapattól, de tudtam, ha jobb akarok lenni, akkor tovább kell állnom.

– Mit tervezel a jövőben?

– Barcelonában 2010-ig van szerződésem, és jól is érzem itt magam. Egyelőre nem szeretnék elmenni. Addig focizom, amíg úgy érzem, hogy még bírom.

– Végül mit üzensz azoknak a gyerekeknek, akik olyanok szeretnének lenni, mint te, de nincs kellő anyagi hátterük?

– Sohasem szabad feladni! Mindig újra kell próbálkozni, addig, amíg el nem érik az áhított célt, amire annyira vágynak.