- Honnan jött az ötlet, hogy egyedül belevágj egy Országos Ifjúsági Médiatalálkozó szervezésébe?
- 2004 nyarán voltam egy hasonló szegedi rendezésű találkozón. Az alapötlet tehát adva volt. Mivel DUE tag vagyok, elméletileg van lehetőségem arra, hogy ki tudjam bontakoztatni a tudásom, de gyakorlatilag, mivel nem pesti vagyok, ezért az esélyeim gyökeresen lecsökkentek. Ezt jól átgondolva arra jutottam, hogy Egerben teremtek egy olyan lehetőséget, ahova elvárom az ország azon fiatal médiapalántáit, akiket komolyan érdekel a szakma, és lehetőséget biztosítok nekik a vágyaik elérésére. Az pedig, hogy egyedül, az nem olyan nagy dolog. Nem szeretek hencegni és az igazság, hogy volt egy két ember, aki tartotta bennem a lelket, és ezzel erősített a nehéz pillanatokban is.

- Biztos sokan nem hittek neked, amikor a terveidről meséltél nekik, de tévedtek. Hogyan sikerült ennyi neves médiaszemélyiséget felkérni előadónak?
- Sokan kételkedtek valóban. Ez nem meglepő számomra, mert a mai emberek ahelyett, hogy a pozitív dolgokat vennék figyelembe, csak a rosszat, a negatívot veszik észre. Ez ellen nem tudok mit tenni ebben az elbulvárosodott világban. Az én dolgom annyi, hogy megmutassam, ezt igenis lehet. Azt hiszem én megmutattam nekik, és ezt csak folytatni szeretném. Mindenki úgy van vele, hogy majd megvárja a lehetőséget, és kihasználja. Én nemcsak kihasználom, de teremtek is magamnak lehetőséget, ha úgy gondolom nincs elég. Talán ez a szerencsém. A neves előadók pedig az évek során kialakult kapcsolataimból adódnak.

- Gondolom a szervezés közben nem minden pillanatban hitted, hogy a végén minden sikerül. Ha elárulhatod mi az, ami biztos, hogy jövőre máshogy fog történni?
- Ha hiszed, ha nem végig tudtam, hogy sikerülni fog. Azt nem mondom, hogy nem voltak álmatlan éjszakáim emiatt, de tény, hogy rengeteg munka volt vele. Már vannak elképzeléseim, hogy jövőre mit szeretnék megváltoztatni, de ezt úgyis meg fogják látni. Amit már most elárulhatok az az, hogy szeretném, ha minél nagyobb visszhangja lenne az eseménynek. 

- Te Kiskörén laksz Egerbe jársz gimnáziumba, és kollégiumban laksz. Egyszer mesélted, hogy minden második ember megismer. Két év alatt, hogy sikerült mindezt elérned?
- Tény, hogy szinte nem tudok úgy elmenni valahova, hogy ne találkozzak ismerősökkel, és ez csak akkor ciki, ha véletlenül nem tudom, hogy ki köszön nekem. Azt hiszem, ez a kommunikációs készségemnek köszönhető, bár nem akarom itt magam reklámozni. Akiket még nagyon szeretek, azok a gyerekek. Egyszerűen imádom őket, és ők is rengeteg szeretettel el tudnak halmozni. Az iskolám egy olyan gimi, amelynek általános iskolája is van, így rengeteg a gyerek. Nem olyan régen csak sétáltam, és velem szembe jött egy iskolás csoport, melynek összes tagja hangosan üdvözölt, mikro elhaladt mellettem. Ez csak egy sztori a sok közül, de nekem ezek nagyon fontosak, és ezek éltetnek. 

- Ha jók az információim, akkor te szeretsz vízilabdameccsekre járni. Te mióta vagy ennyire oda a pólóért? Vagy a fiúk tetszenek?
- Valóban szeretem a vízilabdát. Anno talán a fiúk miatt kezdtem el nézni, de tulajdonképpen a vízilabda volt az egyik, ami elindított a média útján. Egészen pontosan 2000-ben láttam az olimpián az első meccset, mert a tv előtt ragadtam. Attól kezdve követem nyomon az eseményeket, és voltszerencsém már jónéhány olimpiai bajnokkal találkozni, sőt egy-egy alkalommal beszélgetni is. 

- Az egyik egri diáklap a DÉR, ahová te is bedolgozol. Meglepő, hogy még nem te vagy a főszerkesztő? Vagy tévedek?
- Nem én vagyok a főszerkesztő, de ennek megvannak az okai. Nekem van egy saját iskolaújságom, és egyelőre nem keresett meg senki, hogy legyek főszerkesztő. Vannak kifogásolható pontok az újságban, és tudnék rajta mit változtatni, de majd idővel minden kiderül. 

- Az Országos Ifjúsági Médiatalálkozó sikere után úgy tudom egy médiaklub létrehozását tervezed. Ha egy üzlet beindul nincs megállás?
- Nem a siker, ami motivál, hanem az, hogy hasznosat alkossak. Nem a találkozó miatt hozzuk létre a klubot, bár ez is hozzájárult. 

- Te most már sok médiasztárral találkoztál pályafutásod során. Így tudhatod, hogy ők mennyire maradtak meg hétköznapi emberek, és mennyire szálltak el. Neked milyen tapasztalataid vannak ezen a téren?
- Elég sok emberrel találkoztam, de nem eléggel. Valóban sok elszállt emberről tudok, de nem mindet ismerem. Sok pozitív csalódás is ért már, de voltak negatív tapasztalataim is. Az, hogy most ki milyen, nem akarok kitérni, mert ilyen információkat nem áll módomban kiadni, márcsak azért is, mert senkit nem szeretnék megsérteni. A lényeg, hogy én megfogadom, hogyha egyszer "médiasztár" leszek, biztos szállok el magamtól. És ezt nyugodtan hajtsa be rajtam aki akarja! 

- Ezeket a kérdéseket e-mailen küldtem el neked, tehát ebből is látszik, hogy te sűrűn barangolsz az Interneten. És szerinted milyenek az on-line ifjúsági magazinok?
- Tény, hogy manapság elengedhetetlen az életemben - és egyre több fiatal életében - az Internet. Az On-line magazinok minősége lehetne jobb is, de lehet, hogy csak az nem tetszik, hogy nem hallok eleget róluk. Nagyobb hírverés kellene nekik. A fiatalok ma inkább fórumoznak, vagy chatelnek, de az olvasás az korántsem magazinokban merül ki náluk. Ez baj.

- Visszatérve az Ifjúsági Médiatalálkozóra. Már elmondhatom nem könnyű előadást tartani. De főszervezőnek lenni főleg nem könnyű. Akkor úgy látszik téves az a mondás, hogy "egyedül nem megy"?
- Valóban nem mindenre igaz ez. Azt nem mondom, hogy senki sem segített, de ha valaki nagyon akarja, az meg tudja csinálni! 

- Annak örülnél-e ha a rólad szóló cikk így kezdődne Horváth Tímea Kisköréről, vagy úgy, hogy Horváth Tímea egri gimnazista?
- Azt tudom erre mondani, hogy Kiskörétől Egerig - és még ki tudja hová... Ez stílszerű és pontosan kifejezi a helyzetet. 

- Te már lassacskán többször jelensz meg a médiumokban, mint riportalany. Nem zavar, hogy már neked kell nyilatkozni is?
- Ez így van. Már többször adtam interjút, és bevallom, lassan kezdek hozzászokni, bár nem még kicsit furcsa, hogy nem nekem kell kérdezni. 

- Végül az érdekelne, hogy ki az a médiaszemélyiség, aki sokat segített neked abban, hogy elinduljál ezen a pályán?
- Tulajdonképpen itt a pár évvel ezelőtti tanáromat tudnám megemlíteni, akinél elkezdtem az újságírást, és őt nagyot szerettem/szeretem, és a mai napig tartom vele a kapcsolatot. Ő Bódi Ottóné Kati néni, akit ezúton is üdvözlök, és köszönöm neki, hogy akkor és ott adott nekem egy rovatot, mert talán nem tartanék itt. És itt meg kell említenem a szüleimet is, akiknek szintén sokat köszönhetek, hiszen elviseltek, és elviselnek engem. Azért nem könnyű egy ilyen gyerekkel, mint én. Az, hogy kifog majd segíteni esetleges pályám elindulásában, azt pedig egyelőre nem tudom megmondani.

                                                  Kőszegi Dániel