Ó mért, ó mért, ó mért vagy nekem?
Miért a faágon az apró levél?
Hozzám tartozol,
mint fényhez az árnyék,
mint kulcshoz a forma.
Az érem másik oldala.

Mert mi a fény?-
mi árnyékot vet.
Kéket, zöldet.

Enyém vagy, mint fűszálnak párja.
Mint gyertából felszálló korom,
mely nélkül nem égne,
s akkor mit is érne?

Enyém vagy,
részem vagy, bennem,
s nélküled én sem létezem.