Ez egy titok, a kapusok titka. Hogyan kell úgy védeni, hogy abból a nézők csak az eredményt lássák? Ezt próbálom egy kicsit megmutatni mindazoknak, akik csak nézői a kézilabdának. A saját szemszögemből próbálok kiindulni: nyolc évig kézilabdáztam, kapus voltam. Jobbnál jobb mesterek edzettek, akik a kézilabda rejtelmeit igyekeztek feltárni előttem. Így pár év elteltével már nem csak a fizikai háttere érdekelt, hanem annak pszichológiai és taktikai oldalai is. Elhatároztam tehát, alaposan megismerem a posztom s ezzel társaimat is, hogy azok hogyan élik át a kapussá válást.

Ahhoz hogy valaki jó kapussá váljon nem elég a jó fizikum, bátorság és a jó ritmus érzék, de nélkülük bele se tud kezdeni az, aki kapussá szeretne válni. Ezek az alapok,  ezekre lehet építeni. Sok ember úgy gondolja, hogy a kapusok nem csinálnak semmit és igazán részt sem vesznek a játékban. Akik ezt gondolják, azok hazudnak.

Le kell, hogy szögezzem a kézilabda egy csapatjáték, s ebből kifolyólag a kapusok is épp annyi szerepet kapnak a játék alatt, mint a mezőnyjátékosok. Ha egységes a csapat, akkor sikereket érnek el. A sikerek pedig az embereket boldoggá teszik és ha az embereknek tetszik a játék akkor a játékosok is lelkesedéssel lépnek pályára. Mindezt kifulladásig folytathatnám, ugyanis ez egy adok-kapok folyamat, amiben a kapusok is sok szerepet vállalnak.

A kapusok feladata, hogy az edző mellett másodikként irányítsa a hatoson belülről a mezőnyjátékosokat. Irányítani kell őket, mert sok esetben nem látnak olyan helyzeteket, amiket csak a kapus szemszögéből lehet látni. Mindez a kapus helyzetfelismerésén múlik. Emellett szerencsés, ha jó lelki állapottal rendelkezik. Miért fontos ez? Csupán, azért mert ha a csapattársai a feladás és a megtörés piciny töredékét meglátják rajta, magával fogja húzni őket és ez, csak rosszra vezet.

Mint minden mezőnyjátékosnak ésszel is tudni kell játszania, így ebben a kapus sem játszik kivételt. Míg egy átlövőnek vagy szélsőnek álmából felkeltve is tudnia kell a különböző alakzatú figurákat, addig a kapusnak ismernie kell az összes lehetséges szöget, ahonnan lövést kaphat, és hogy azokra hogyan ésszerű helyezkedni. Erre példa az, ha Pálinger ziccert véd. Kijön a négyes vonaláig, ráhelyezkedik a lövésre és ritmusra lép. Kilencvennyolc százalék, hogy így kivédi, mert teljes mértékben letakarja a kaput és ez által, a játékosnak kevesebb esélye van gólt lőni.

Zárásként még egyszer felhívnám a figyelmét mindenkinek, hogy ez egy csapatjáték és nem kell a kapust lebecsülni csak, mert ő a támadás ideje alatt a kapujában marad, és nem fut a többi játékossal támadni. A játékosok egymást éltetik, és ha valamelyik poszt betöltetlen lenne, nem is kézilabdáról beszélnénk.