Nagy lelkesedéssel vártam, hogy betöltse az oldalt. Amikor megtörtént, lelkesedésem alábbhagyott... Az oldalon ritka kevés link szerepelt és legalább a fele halott volt. Klaviatúrát ragadtam, és írtam a szerkesztőnek - aki egyébként a Polgármesteri Hivatalban dolgozott.

Vártam. Hiába. Nem jött válasz. Ezt még megismételtem egy hónap múlva, aztán még egyszer és még egyszer. Semmi. "Bizonyára megunta a szerkesztést" gondoltam magamban, és az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha mondjuk én csinálnám... Lap.hu-s oldalt szerettem volna úgyis, hát itt a soha vissza nem térő alkalom, én állíthatnám össze a város linkgyűjteményét. Írtam is a Lap.hu moderátor csapatnak. Ismét várakozás következett. Már-már feladtam az egészet, amikor válasz érkezett. Tartalma nem dobott fel túlzottan: "Az általad kért lapot már más valaki szerkeszti." Hivatalosan valóban így volt, de csak rá kellett nézni: egy éve biztosan nem nyúlt hozzá senki...

Néhány hét múlva újabb fordulat történt: városunk "lapjára" kattintva egy hibaüzenet jelent meg, mely szerint ilyen oldal nincs. Ismét e-mailírás következett. Majd ismét várakozás. Végre válasz követte a várakozást. Ekkor már több mint fél év telt el. A moderátorok ismét azt mondták, már szerkesztés alatt áll az oldal, hamarosan kész lesz. "No, jó" - gondoltam magamban "igaz, nem általam, de újraéled." Eltelt 2 hét. Még mindig "nem létezett" az oldal. Eltelt egy hónap. Továbbra sincs semmi.

Már-már kopásban lévő billentyűzetemet ismét munkába állítottam; ezúttal arról érdeklődtem, hogy vajon van-e türelmi idő, mert az oldal továbbra sincs sehol. A válasz most is gyorsabb lett volna, ha egy galamb hozza el, de végül megérkezett. Egy szabványüzenetet kaptam. Arról szólt, hogy megkaptam a kért szerkesztési jogot, és ott volt a belépéshez szükséges jelszavam. Bevallom, erre nem számítottam, kellemes meglepetés volt! Azon nyomban éltem a lehetőséggel, beléptem a rendszerbe. Nem bírtam ki, a házi feladatot félretolva elkezdtem összeállítani az oldalt. 4 és fél óra "megfeszített munkát" követően kész is volt; lássák, hogy jó kezekbe került az oldal: 30 nap volt a határidő, én 5 óra alatt végeztem. Az elkészülés tényét azonnal jeleztem is a moderátoroknak, hiszen az oldal élesítése az ő feladatuk volt. Féltem, hogy ismét hosszas és türelmetlen várakozásba kezdhetek, ám nem így lett: másnap, ahogy hazaértem, még meg sem nyitottam a böngészőt, a barátom elismerését fejezte ki; élt az oldal... Azóta is él. Talán jobban, mint valaha.

Amikor etika órán a "Ki türelmes Önök közül?" kérdésre feltettem a kezemet, elgondolkodtam, hogy vajon tényleg az vagyok-e!? Talán tényleg... És ha ez így van, akkor örömmel jelenthetem ki: Türelem oldalt terem!