Három nappal ezelőtt a szegedi rakparton megemelték a gátat, és homokzsákokkal erősítik azt, katonák és önkéntesek segítségével. A vízszint, amit már a Híradókban is többször megemlítettek, meghaladja az 1970-es év szintjét, s most már az egy méter felé közelítünk. A napokban lezárták a gát körüli területeket, amelyek így tiltott területekké váltak és megbüntethetik azt, aki oda beteszi a lábát. Az emberek a szegedi Belvárosi Hídról figyelik nap, mint nap a Tisza változásait.

A szegedi turizmus ebben a hónapban veszi kezdetét és sajnos, vagy szerencsére az árvíz következtében több idegen szó hallatszik ki a fő sétáló utcánkról, a Kárász utcáról.

A lakosok többsége biztos abban, hogy nem lesz semmi gond, mert túl sok olyan műemléket és nevezetes közhelyeket foglal magába, amikbe óriás kárt okozna a víz. Közvetlen a Tisza parton helyezkedik el a Móra Ferenc Múzeum, a Vár Múzeum, Szegedi Nemzeti Színház stb. és még számos közkedvelt hely. Mindezeken felül a kórház és a klinika is a rakparton található és az itt dolgozók minden nap azt latolgatják, mikor önti el őket a víz. Azonban ez a kérdés merő túlzás, mert minden ember tisztában van vele, nem fogják Szegedet semmiféleképpen veszélyeztetni.

Évekkel ezelőtt kijelölt ártereket azért hoztak létre, hogy az esetleges vészhelyzetet el tudják hárítani. Ezekben a pillanatokban 20-21 busz áll készenlétben Bakson és Tiszaszigeten, ahol a katonák és az önkéntes civilek egyetlen jelre várnak, mellyel megkezdhetik a kitelepítést, s ezzel a területek elárasztását. Szakemberek megítélése alapján a Tisza apadásának ideje két-három hétig is húzódhat.

 Teljes meggyőződéssel merem állítani Szeged nincs, és nem is fog olyan veszélybe kerülni, amellyel a lakosokat és a várost veszélyeztetné a vezetőség.