„Ezzel a tollal többet nem írok!” vagy „Nem mosok többé arcot!” – hallottam sok kisdiáktól egy-egy közönségtalálkozó után. A nosztalgia erejével hatották rám ezek a mondatok. Jómagam lassan már három(?!) éve nem vagyok Suli Újságos, azonban az újságírás korántsem áll távol tőlem. Egyike vagyok azoknak az embereknek, akik az új iskolájukban is aktívan foglalkoznak a médiával. Az évek alatt rengeteg új dolgot megtanultam, így a mostani találkozóra is ennek tudatában készültem. Mondhatni kicsit tapasztaltabban vágtam neki a budapesti látogatásnak.

Aki járt már ilyen rendezvényen, az tudja, hogy szemfülesnek kell lenni, ahhoz, hogy valaki feltehesse kérdéseit, esetleg begyűjtsön egy-egy aláírást. Aki pedig kicsit komolyabb szinten foglalkozik a média gondolatával, annak jó lehetőség arra, hogy megtudja, mit hogyan kell csinálnia, ahhoz, hogy nagyágyú válhasson belőle. Őszintén szólva a mai világban ez a legnehezebb, de kellő akarattal, kitartó munkával és persze egy kis szerencsével szinte bárkinek sikerülhet. Ilyen találkozókon sajnos nem lehet kellő mennyiségű információt, tapasztalatot szerezni, ahhoz, hogy valaki rögtön meggazdagodjon, de mindenféleképpen nagyon hasznos, mert elindíthat minket a rögös úton.

(ez a cikkem a ksikörei ált. iskola Suli Újság című lapjában jelent meg)