A tegnapi előadás azért is fontos, mert ez volt az évad utolsó előadása ebben a teremben. A színészek és az asszisztensek mindent beleadtak, hogy egy szép és igényes előadást láthassunk. A darab a jelenben és a múltban játszódik, ugyanis a két idősík párhuzamosan fut egymással. Habár a történet a múltban játszódik, mikor Phileas Fogg (Szomor György) elindul a híres Földkörüli útjára.

Útközben a mai életből vett figurákkal találkozhatunk. Ilyenek például a transzvesztita bártáncosok, vagy a harisnyás bankrablók. A darabot még érdekesebbé tették a bakik, amikről a néző nem tudja megállapítani, hogy valódiak-e vagy sem, mert a színészek egy kis humorral túlléptek rajtuk.  Erre a darabra is ugyanaz jellemző, mint ami a többi Szurdi Miklós által rendezett darabra is: nem lehet kiragadni belőle egy részletet, hogy ”Na, ez nagyon jó!”. Az egész darab fenomenális volt. Szavakkal le sem lehet írni. Az effektek, a poénok, és a színészek közvetlen viselkedése a nézőkkel feldobja a darab minőségét. A nézők sokkal jobban élvezik az olyan darabokat, ahol éreztetik velük, hogy tudják, hogy jelen vannak. Ez a darab jó példa az ilyen előadásokra.

Aki egy jót akar nevetni, és a mellékhatásként diagnosztizált hasfájás sem zavarja, az a következő évadban ne hagyja ki ezt az előadást!