A szó, amire gondolok az idő, a tapasztalat és az érettség. Életünkben ez a sorrend áll fent és ennek kellene teljesülnie. Csak hogy, ez nem mindig így zajlik le. Ennek az oka legtöbb esetben, pedig az, hogy a mai fiatalság nagyban eltér a rég múlt fiatalságával. Eltolódtak az évek a korosztályok között és ma már a tizenöt évesek is, felnőttnek képzelik magukat. Úgy gondolják, attól, hogy ma már nem kell lázadniuk semmiért, és mindent megengedhetnek maguknak felnőttekké váltak. Ez csak látszat és a látszat sok esetben csal. Amikor pedig elszáll velük a ló, a szüleik igyekeznek visszahozni őket a Földre, ami sok erőfeszítéssel és szenvedéssel eredményhez vezethet. Habár a szülők jó akaratú támadásuk mindig csak is a jót akarja, mi fiatalok harcba hívásnak vesszük. A nagy ütközet során lelki megméretetésnek tesszük ki magunkat, ezt valaki kevésbé valaki jobban tűri mindezt, de a lényeg a végén úgy is feladja és a szülőnek lesz igaza. Ekkor megismétlődik az önbecsülést sanyargató mondat: „Mi megmondtuk…”. De mit?

Idővel tapasztalatot szerzel és a tapasztalatok érettebb embert faragnak belőled.