Van, akit pár kiló plusz, és van, akit lényegesen nagyobb túlsúly kerget a diéták és tornák világába. Számtalan olyan praktikáról olvashatunk a különböző magazinokban és az interneten, ami mellett egyfajta szemléltetésként képet láthatunk. Nem állítom hogy mindenhol, de a legtöbb fogyókúra esetében ezek csupán kiretusált fotók. Persze nem kell ezeket sem elítélni, hiszen köztudott hogy az ember érdeklődését a képek jobban felhívják dolgokra, mint a tömör szöveg. A marketing csodája.

Kicsit utánanéztem én is a neten a különböző diétáknak, tornáknak, és találtam egy érdekes könyvet. Ez egy olyan újfajta testedzést ír le, amivel, az írónő ígérete szerint, különösebb erőfeszítés nélkül hetek alatt megszerezhetjük az áhított alakunkat. A Callanetics az amerikai Callan Pinckley szellemi terméke. A vadregényes életű Callan Pinckley borzasztó hátfájdalmaktól szenvedett, izmai teljesen megmerevedtek, teste legyengült. Hogy mégis mozogjon valamit, elővette régi balettgyakorlatait - korábban 12 évig táncolt -, csak egy kicsit módosított rajtuk. A balettalapból egy olyan speciális edzésmódszert dolgozott ki, amellyel bárki néhány alkalom után visszanyerheti fiatalos, rugalmas alakját, régi vagy talán még annál is jobb formáját. A gyakorlatok javítják a testtartást, a hát megterhelése nélkül, átformálják, izmosabbá, feszesebbé teszik az alakot. És a feladatok nem veszélyesek, akár nyolcvan évesek is végezhetik. Ezen felbuzdulva megszereztem a könyvet, és még jobban utána olvastam a dolgoknak.

Ezt a módszert már itthon is nagy sikerrel alkalmazzák, léteznek olyan konditermek, ahol komoly edzésterv épül ezekre a mozdulatokra. Hozzá kell tenni, a hazánkban tanító mesterek csak nagyon kis százaléka képzett olyan szinten, hogy tökéletesen vissza tudja adni a torna lényegét. Ezeknek, az embereknek a Callanetics című könyv szolgált alapul, szakképzésben nem volt részük (tisztelet a kivételnek), tehát hivatalosan nem tarthattak ilyen órát. A nagy sikerre való tekintettel a fitneszklubok előszeretettel tűzték ki órarendjükre ezt a típusú órát. Ma már - jogi kérdések miatt - ha valahol a Callanetics elnevezéssel találkozunk, valószínűleg e mozgásanyag kicsit módosított változatát „kapjuk” alakformáló tornaként. Az elnevezés is gyakran így hangzik: „callanetics jellegű torna”. Ezért történhet, hogy bár az eredeti callanetics órákon nincs zene, sem csoportos mozgás, nálunk mégis előfordul. Ha valahol ezt látjuk, akkor az már nem az eredeti módszer, hanem az itthon elterjedt alakformáló torna, hasonló mozgásanyaggal. Eredetileg nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy mindenki a maga tempójában dolgozzon, ezért nem ajánlott a zenehallgatás torna közben. Olyankor akarva akaratlanul az ember egy idő után elkezd a zene ritmusára mozogni, ami nem feltétlenül egyezik az ő tempójával.

A gyakorlatok viszonylag egyszerűek, még akkor is ha elsőre bonyolultnak hatnak. Egy laza bemelegítéssel kezdődik a mozdulatsorozat, ami az izmok megfelelő kilazítására szolgál. Ezek után következnek a speciális feladatok melyek a fenék, a has, a comb, és a csípő megformálására alkalmasak. A lényeg az apró pici mozdulatokban és a kitartásban rejlik. Az első óra elteltével a tornászifjonc csak azt veszi észre, hogy nem kapkodja a levegőt, nem csorog róla a veríték, egyáltalán nem merült ki, sőt felfrissült. Máris kisebbnek érezi a hasát, fájós háta kiegyenesedett. A legnehezebb feladatok után sem érezi senki, hogy túlerőltette volna magát. Még az izomláz is elkerüli az embert, vagy ha nem, akkor sem olyan mértékű, mint azoknál a testedzéseknél, ahol kíméletlen a fizikai igénybevétel. A callanetics mellett szól, hogy nőies, és kíméletes.

Ezzel a technikával nem csak a testünk szépségét, és fittségét nyerhetjük, hanem a jó mozgáskoordináció, az ember képes lesz a teste feletti uralomra, meg tanul lazítani, nő a teherbírása, és ami a legfontosabb: teste meghálálja a törődést, az igyekezetet és az izomlázat.