|
Az igazi szerelem
Tót Barna 2007.05.06. 22:20
Amikor megszülettem, apukám bőrfocit vett nekem. Édesapám és bátyám is focista, nálunk a családban mindig mindenki focizik, így én is. Amióta megtanultam járni, azóta rúgom a labdát. Öt éves koromban már az óvoda focicsapatával meccsekre is jártunk.
Apukám volt az edzőm, anyukám az óvó nénim. Olyan kicsik voltunk, hogy a mezalsónk a bokánkat verte. Már akkor csatár voltam, és nagyon nyerni akartam, Ebben az időben, focis „pályafutásom” kezdetén sokszor még azt sem tudtam, hogy melyik az ellenfél kapuja. Többször is öngólt rúgtunk a saját hálónkba. Azóta is focizok, és jókat mosolygok magamon, ha visszaemlékszem milyen voltam öt évesen.
Azóta minden évben tavasszal is és ősszel is szervezett tornákon veszek részt. Szinte minden nap edzek, hogy jó focista lehessek. Az eddigi focitornákról minden alkalommal éremmel, oklevéllel vagy serleggel jöttem haza. Gyakran sikerül elhoznom a „gólkirály”, a „legjobb mezőnyjátékos”, a „legjobban cselező” címet. Legnagyobb élményem 2005-ben volt, amikor Besenyőtelken a Berze Kupán a csapatom első helyezett lett. Elhoztuk a serleget, minden csapattársam nyakában aranyérem lógott, és még a „gólkirály” címet is elnyertem, amiért egy focista szobrát kaptam.
2006 nyarán a Góliát McDonald szervezett több fordulós focitornát, ahol a Heves körzet válogatottjában én is ott focizhattam. Eljutottunk a Népligeti döntőbe, a Fradi utánpótlás nevelési centrumában játszottunk, és egy kihagyott 7 m-es miatt nem jutottunk a legjobb 4 közé. Óriási élmény volt hogy „kis világbajnokságot” játszhattunk, mert itt minden csapat egy világbajnoki csapat mezét kapta.
Gyakran kapok meghívást egri teremtornákra, és a Heves körzeti válogatottba. Mindig nagy öröm magamra venni a mezt, sokat edzek azért, hogy egyszer nagy labdarúgó lehessek. Példaképem Cristiano Ronaldo, aki gyors, jól cselez, gól érzékeny, nagyon szimpatikus nekem, és még hasonlítok is rá! A Junior focibajnokság győztes csapatát szívesen elkísérném, és tudósítanék az itthoni szurkolóknak.
| |