Egy csomó megmagyarázhatatlan dolog lengi körül ezt a fogalmat, amire rengeteg „okos” ember hiába keres tudományos magyarázatot. Lehet, hogy csak el kellene gondolkozni a kérdéseinken, kikapcsolva az összes logikai, és tudományos kütyüt a fejünkben.

Két fajta ember létezik. Aki szeret élni, és aki nem. Hogy kiben miért alakul ki a szeretet avagy az utálat, az sokban függ a környezetünktől, félelmeinktől, vágyainktól, és saját magunktól is.  Vegyünk egy egyszerű társasjátékot. Két csapat játszik. Az igen-ek csapata, és a nem-eké. Az első két versenyző a saját testével vív harcot. Az igen-ek csapatából Önbizalom játszik, a nem-ektől pedig Önbizalomhiány száll harcba. Kemény a küzdelem, bár lényegesen egyoldalú. Önbizalom a 15. évben egy egész marék boldogsággal vezet Önbizalomhiánnyal szemben. Mért van ez? Mert míg Önbizalomhiány magát sajnáltatva kesereg, nem fogadja el saját testét, s ezzel lehetőséget ad a többieknek a támadásra, addig Önbizalom mit sem törődve a többiekkel éli az életét, és nem foglalkozik az önsajnálattal. Kihirdethetjük a győztest, az első fordulót az igen-ek csapata nyerte. Vonjuk le a végső következtetést: Abban a pillanatban, amikor megérkezünk a Földre, kapunk egy testet, hogy otthont adjon a lelkünknek. Ez egyfajta eszköz, ahhoz hogy a társasjátékunkat túlélhessük. Nem kell vele harmóniában lennünk, nem kell őt szeretnünk, de ha nem fogadjuk el, akkor nem csak, hogy boldogtalanok leszünk, de megérzi ezt, és rátesz még egy-két lapáttal.

       Második forduló. Itt az ideje, hogy a nem-ek csapata egyenlítsen. Most új játékosokat választunk. Az igen-ektől Optimizmus, a nemektől pedig Pesszimizmus lép a ringbe. Feladatuk egymás elviselése lesz. Pesszimizmus az első perctől küzd ellenfele ellen. Optimizmus nagyon kitartóan sulykolja párját, aki szemlátomást egyre gyengébb. Végül ezt a harcot is az igen-ek csapata nyeri, mert bebizonyították hogy: Rajtad áll, hogy milyenné teszed az életed. Rendelkezésedre áll minden eszköz és erőforrás, csak tudnod kell használni. Ha optimistán gondolkozol, igyekszel mindent mosolygós szemmel nézni, akkor rengeteg esélyed van, arra hogy játékod hátralevő részén úgy haladj a táblán, hogy soha ne lépj az „Egyszer kimaradsz” négyzetbe.

        Jöjjön a mindent eldöntő harmadik összecsapás. Most is két új játékoson a sor, hogy megmutassa, mit tud. Az igen-ek csapatából Lélek játszik, a nemekéből pedig Lét. Furcsa küzdelem. Nem igazán bírnak egymással… Valahogy mintha nem menne egyiküknek sem a másik nélkül. Ez a csata bizony döntetlennel zárul. És hogy miért? Mert minden válasz bennünk rejlik. Az élet nagy kérdéseire, csak magunkban lelhetünk feleletet, tehát nincs más dolgunk, mint figyelni és bízni.

       A társasjáték végére értünk. Komoly harc volt, és azt hiszem hősiesen végigcsináltuk. Elérkeztünk egy válaszúthoz. Megtanultunk mindent, hogy mit hogyan kellene, de meglepő a táblánk utolsó négyzete. Egy nagyon bölcs mondás áll benne, és ezzel indulunk el a nagy útra… Mindezt, amit megtanultunk a játék során, a születésünk pillanatában elfelejtjük. És hogy miért van ez? Azért hogy amikor meghalunk, s lelünk újjászületik, újra végigélhesse ezt a kis játékot.