Manapság már egyáltalán nem tabu a szex. Életünk része, olyannyira, hogy a bulvárújságok címlapjai lassan elképzelhetetlenek egy-egy ismert ember nemi élete nélkül. Az egészben az a legszomorúbb, hogy a társadalom igényli ezeket a sztorikat. És mi van a fiatalokkal? Azokkal, akik ezeket az embereket szeretnék követni, és hasonló élményekkel szeretnének gazdagodni?

Lánykollégiumban élek, és természetes, hogy megbeszéljük egymás dolgait. Két lány között nem annyira nagy a szorongás, mikor előkerül a téma. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer mégis egy férfi gondolkoztat el a sex fontosságán. Amikor a kezembe vettem a könyvet nem tudtam, miről szól. Tizenegy perc. Csupán ennyi. Lehet egy idő előtt lefújt meccs, vagy egy emberélet. Ám Paulo Coelhonak mást jelent ez a két szó. Egy brazil lány a főszereplő, Maria. Gyermekként csalódott a szerelemben, eldöntötte, hogy soha nem lesz szerelmes. 22 éves korában elmegy nyaralni, de nem tér haza. Svájcba hívják táncosnőnek, és úgy dönt, kipróbálja, mit tud. A sors úgy hozza, hogy a lány prostituált lesz. Nem kényszeríti senki, a saját józan döntése ez.

Az elismert író valami olyat alkotott, amit nem lehet letenni, olvasása kötelező. A női test vágyait tárja fel egy nő szemével. Érzéseket, csalódásokat, kínokat, szenvedést, gyönyört, magányt és kiteljesedést. Olyan dolgokat ír le, amit az ember még a barátival sem mindig beszél meg. Itt valóban nincs tabu. A könyvet anya és lánya, de még apja és fia is nyugodtan elolvashatja, hiszen tanulságos történet, és nem hasonlítható egyik tini magazin oktató célú rovatához sem.

„A legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk a valakihez. És ettől kezdve elindul a láncreakció, a férfi és a nő elkezd játszani. De ami előtte volt – a kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket -, az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az érintetlen, tiszta vágy.” (részlet a könyvből)